Egy maglódi fiú története...
17 évesen először a barátokkal próbáltam ki a füvet.
Nem akartunk rászokni, ezért csak hetente egyszer- kétszer füveztünk. Jó érzés volt, a barátok még jobban összetartottak, volt egy kis cinkosság az egészben…
A füvet mi vettük, nem okozott problémát megvenni, hol az állomáson, hol a Coop parkolójában találkoztunk a terjesztővel, igaz kicsit tartottunk tőle az elején, de hamar jóban lettünk.
Egyre többet „szívtunk”, otthon jól lepleztük, mondván fáradt vagyok, ezért vörösebbek a szemeim, meg sokat néztem a monitort…
Nem jöttek rá. A suli persze csak jó ürügy volt, hogy ott nincs felügyelet, már óra előtt megtekertük a cigit, innen már csak a kábultságra emlékszünk, meg arra, hogy a tanár néha noszogat…
Már nappal is füveztünk, így jártunk-keltünk Maglódon. Azt hittünk nem látszik rajtunk, csak, hogy jól érezzük magunkat…Ez után már többet akartunk. Kipróbáltuk az ecstasyt, speedet. Hamar a kedvencünk lett. Minden „jobb lett”. (-azt hittük! )
Mit sem kell mondjak, ezt sem volt nehéz megszerezni, sőt már másoknak is vittünk.
Mi lett az eredménye? – 2 év kábultság, 18 évesen 50 kg- voltam, az iskolát nem fejeztem be, adósságba keveredtem, a barátok a bajban eltűntek, óriási lelkiismeret furdalás a szüleim felé, és mindenki látta, hogy egy drogos vagyok. SZÉGYEN!
Így jellemezném a következő pár évemet, míg helyre álltam. Be kellett látnom, hogy semmi nem lesz belőlem, ha így folytatom.
Ez immár 5 éve, és még most is iszom a levét. Ahogyan az én szüleim sem vették észre, úgy más szülő is könnyen elsiklik az apró jelek fölött! Mára már házhoz is viszi a terjesztő a cuccot. –persze egy havernak beállítva érkezik és pár perc múlva megy is, ha nem, akkor Maglód különböző pontjain találkoznak. Még most is ismerem őket, de ma már sajnálom őket, hogy még mindig itt tartanak.